|
 |
|
|
| ... volt szélnek Napnak mert ő volt a lelke a megújúló szép tavasznak Ha nevetett vele nevetett az éltető Nap s menedéket talált ha hűs eső esett a fák védő lombja alatt Ha szomorú volt hogy az ne legyen kismadarak énekeltek néki Ó ő angyalka mennyire szeretett élni Mostan már a felhőcskék kikkel játszott fekete ruhába öltözve sírja fele... |
|
|
|
|
|
|
|
|
..."Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."
(T. Tolis)
József Attila: Amit szívedbe rejtesz
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat ken... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tücsökmuzsika. Nem éreztük-e meg ilyenkor, hogy valami végtelen és örök békesség öleli át a mindenséget?
Vagy volt talán úgy, hogy megálltunk elmerengve egy nagy hársfa elôtt. Mélyzöld lombja zengett-zsongott az enyhe szélben. A rezgô ágak és lombok között átcsillogott a napsugár, átvillant az ég. Ezer méh és mindenféle bogárka zarándokolt a hársfához, csupa zümmögés vo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csókkal,
ölelő karokkal.
Óh, ha én ott lettem volna akkor Véle,
leborultam volna szorongó keblére,
értünk fájó szívét bet... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szerelem,
Az a sok jó, mit e két istennő
Tett és még tenni fog velem.
Emlékezet s remény, ez a
Két rózsafa ismét virít
Dalodra, és lehajítja mámoros
Lelkem fölé szép lombjait,
És álmodom, és álmaim
Oly kedvesek, oly édesek...
Terólad álmodom, hív angyalom,
Kit olyan híven szeretek,
Ki lelkem üdvessége vagy,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hozzá az aranyló napot! Melegségét érzed a bőrödön és a szíved mélyén.
A törődés sugarai ezek.
Képzeld azt, hogy a part mentén gyümölcsfák ontják feléd tavaszló zöldjüket és te lombjaik alatt üldögélsz!
A nyugodt pihenés árnyai ezek.
Képzeld azt, hogy behunyt szemmel falevelek suttogását és fűszálak hajladozó neszét hallgatod!
A csend hangjai ezek.
Ké... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendet, tépi a fákat-
Itt van az ágyad: sárga levél.
Ősz-puha tested íze a számban;
Ágas-öledben száraz a Hold.
S halk suhogással száll fel a bánat
ujjaid őszi lombja alól.
Néznek a rétek-lenge lidércfény:
Szép hajad száll az éjbe, puhán.
Vágyaim dérvert, kék legelőjén
vágyom a tested akolja után.
Hívlak-s csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... te nem létezel, úgy ahogy neked én sem vagyok ártatlan.
Bátor legyél mikor elszaladsz mert félő hogy gyökér már a talajban van a lábad alatt.. Aggódni kár mert már régen fa vagy. Ha lombjaid kopaszba fordulnak, az nem az ősz jele, hiszen te eddig örökzöldnek hitted magd. Hiba hiba hiba... van valami gázos eszméletben maradásra? Ha van hát küldj egyet át a falon és meglátod va... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted, tiszta ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tengert,
kutass fel messze népeket,
imádj kígyójárású berbert,
kívánj nagy lábú németet:
várd hölgyedet brokát ruhában
Toledó őszi lombja közt,
vagy kurtizán a Szuburában
forgasson tejszín combjai közt:
szeress zsidólányt, búst és édest,
mint május éji óboro... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tücsözene.
Ez a nyár is elmúlt igy múlik az élet,
s valami most végleg elveszett
Mint a ködös hajnalon mill... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hozzá az aranyló napot! Melegségét érzed a bőrödön és a szíved mélyén.
A törődés sugarai ezek.
Képzeld azt, hogy a part mentén gyümölcsfák ontják feléd tavaszló zöldjüket és te lombjaik alatt üldögélsz!
A nyugodt pihenés árnyai ezek.
Képzeld azt, hogy behunyt szemmel falevelek suttogását és fűszálak hajladozó neszét hallgatod!
A csend hangjai ezek. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egyszerü,
Egy egyetlen "várlak-"ra válasz
LESZNAI ANNA: ÉBREDÉS
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kúsza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betükre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzet is él, bármi sínylődve is sokszor ... , de ha az egyszer elnémul, akkor csak gyászfűzt terem a hon, mely a voltakért szomorúan eregeti földre ... lombjait." (Széchenyi István: Hitel)
"Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe." (Toln... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... LESZNAI ANNA: ÉBREDÉS
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kúsza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betükre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ESTI SUGÁRKOSZORÚ
Tóth Árpád
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titko... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Tegnap a remény is eltört,
Az utolsó árboc,
Csupán a kétség kötött egy
Gyarló deszka-szálhoz:
Ma fölöttem és alattam
Ég és tenger síma;
Zöld ligetnek lombja bókol
Felém, mintegy híva. -
Nem törik a szenvedő szív
Oly könnyen darabbá,
Csak ellágyul, s az örömre
Lesz fogékonyabbá;
Mint egy lank... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... borongok,
hogy mit izennek énnekem
a Kosztolányi-csontok?
Ők a gyökér a mélybe lenn,
a messze nyugalomba,
de én az ág, s még mozgok itt,
mint szélben a fa lombja.
Kövér, bozontos hantjukon
lakodalmas enyészet,
holtukba halhatatlanok,
derűsek és egészek.
Nem emlékek, nem elfolyó,
halotti-tompa árnyak,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a szél jönne már melyre csókom bíztam,
S susogva mondaná : választ hoztam.
Hallgatnám az üzenet lágy dallamát hár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szenvedély.
A színes virág is megfakul,
Ez történt kimondatlanul
Refr:
De vége, tavasz jön újra színesek a fák
Álmából lassan éled a világ.
Szerelem száll a fák lombja felett
A füledbe súgja, hogy itt vagyok veled
Elmúlt a tél most integet a nyár,
A jégvirág szirma rég elolvadt már.
Szerelem száll a fák lombja fel... |
|
|
|
|
|
